...pedig hogy izgultam a győzelméért. Ezért felkelni hajnalban, hogy izgulhassak egy Montoya-féle bukáson (persze nem kívátam a halálát), folyamatosan figyelni, hol van Raikkönen, hogy ennek az aranykezű zseninek legalább a nyolcadik hely meglegyen... Japán GP, 2003.
...most pedig a stroke-ig idegesítem magam a nagypofájú nyilatkozatain, amiknek rendszeres tartalma, hogy idén már nem lesz világbajnok, jófejségét saját magának és elvakult rajongóinak bizonyítva fölényeskedve mondja ezt sok újságírónak. Örök lemez még megszólalásaiban a "rossz az autó gyerekek, így nem lehet menni", illetve a klasszikus "az új szabályok csak Alonsót segítik" című, bakelitre sem érdemes ripacskodásokkal.
És a legjobb az egészben, hogy még idén márciusig szurkoltam is neki. Egy régi bálvány visszatérése bármely sportágba hatalmasat lendít annak megítélésén, mivel most az F1-ről beszélünk, reklámértékén. Ez pont olyan, mintha Balczó vagy Martinek úgy döntene, hogy újra edzésbe állnak - milliók követnék a sportágat újra.
Bár Schumachert 2006-os, utolsó éve óta gyakorlatilag divat volt utálni - F1-hez nem értő, nímand Alonsotól elfolyó okoskodó picsák - én nem ezért teszem most. Összetört bennem egy sportoló nimbusza, és ezt csak saját nagypofájúságának köszönheti. Lehet, hogy ez volt a Mercedes GP-nél a felvételi kritérium, aki hangosabban tud rinyálni, az jöhet. Német nemzetiség előnyt jelent.
(Két szó: Nico Rosberg)
